Szonja látta, olvasta, hallotta, és mondja, mondja, mondja.

Majdnem pontosan egy hete írtam egy posztot a West Balkánban történtekről, amitől két napra kicsit önálló életre kelt a blog. Az írás linkjét szokásomhoz híven megosztottam a Facebookon, ezen az úton került a mandiner.blog.hu látóterébe is, majd ott megszemlézték (és körülbelül negyedére rövidített változatában kitették), és ez újabb látogatókat hozott régi barátommal, a Fácséval együtt. Konkrétan dupla annyi kattintás érkezett aznap, mint korábban a legsikeresebb napomon, s feltehetően a mandineres kitérőnek köszönhetően másnap reggel az m1 Ma reggel című műsorában a lapszemlében a blog ismét “megszemléződött”.

Ugyan az m1-es szereplés már nem hozott annyi kattintást – vagyis keresést -, azért én eltöprengtem, rendesen. Pont akkor, mikor az ominózus WB-posztban is citált Eszter posztolt arról, hogyan lehet több blogolvasót szerezni. Ezután nem is akartam megírni ezt a posztot, de ma mégis ezt teszem, főleg, mivel rövidke alkotói válság következett be, konkrétan hétfő óta egy sort sem írtam (csak dolgoztam meg éltem).

Szóval hány olvasója is van a blognak, és miért?

Nem a milliók meghódítása miatt kezdtem a blogot írni, de ha nem olvassák, minek csinálom – nem csúsztatok, igenis fontos a fenti kérdés is nekem. Persze, hogy érdekel, mit mutat a statisztika, amikor megnézem.

Tudtam jól, hogy a semmiből hangot hallatni nem egyszerű, főként, ha túlnyomó többségében kultos vonatkozásúnak szánom ezt az írásgyűjteményt itt. Így értelemszerű volt, hogy lesz Facebook- és Twitter-önkampány minden posztnál, kinn van a blogcím a Facebook- és a Twitter-profilomon is, Skype-on és GTalkon úgyszintén. Annyit már én is tudok, hogy Google a barátod, vagyis jó, ha onnan is minél több keresés fut be. Igyekeztem tehát gyakran posztolni, ezt mindenféle felületeken promózni, címkéket is használok lelkesen, van szerintem egész tisztességes adag kereszthivatkozás, most már végre blogroll is, alcímezek, minden megvan, ami kell. A látogatottság mégis furcsa kis állatként viselkedik.

A tények

A három leglátogatottabb nap a következő posztokhoz köthető:

1. West Balkán ügy: a téma miatt a fészbukkerek is kattogtak rá rendesen, két napra nyomta rá a bélyegét ez és a mandiner-effekt. Ez idő alatt több mint hatszor annyian érkeztek hozzám, mint amekkora január hónap – ezen poszt által erőteljesen felnyomott – napi átlag kattintásszáma.

2. Jane Austen: Facebook, megint csak: egy ledves lélek megosztotta, rengetegen kattintottak. Duplája volt, mint a fent említett átlag.

3. Black Nail Cabaret: újra Facebook. A koncercikket Emke kitette a banda profiljára, ez volt az első nagyon sok kattintást hozó írásom így, az előző pontban taglalthoz hasonló mértékben

Vagyis ami érdekes tanulság – akkor tudtam a legtöbb olvasót elérni, amikor nem arról írtam, ami a blog célja volt. (A második két eset ugye nem erről szól, de épp ez bénított meg most: nem az érdekelte a zembereket igazán, ami engem. Akkor váltsak profilt, vagy tartsam magam ahhoz, amit szeretnék?)

És a további kérdések

És a párja – attól, hogy van egy kiugróan látogatott nap, két nap múlva ugyanúgy visszaesik a látogatószám, mint ahogy előtte festett a dolog. A mostani eset azért lóg ki, mert én sem posztoltam vadul, de korábban abszolút ezt figyeltem meg. Lehet, hogy idekeveredtek, mégsem feltétlenül maradnak az olvasók, érdekes tanulság.

Persze talán jó lenne azt tudni – ha lehet(?) -, hogy mi a reális egy, az enyémhez hasonló mértéké, léptékű blog esetében. Milyen ütemű fejlődés és mekkora idő alatt, mennyi poszttal (az világos, hogy sűrűn kell írni, mert így számíthatunk arra, hogy bárki is ránk szokjon)? Nem vagyok brand, a nevemért nem fog jönni senki – legfeljebb olyan ismerős, aki tudja, hogy számára érdekesek a témáim, az én stílusomban megírva.

Mert igen, szép dolog írni, és szép dolog szerelemből tenni . de még szebb, ha azt egyre többen olvassák, és kommentelnek (jelenleg ugyan széles a kommentelők skálája abban az értelemben, hogy van köztük közeli jóbarát és ismeretlen is, viszont lehetnének ők jóval többen is.) És persze, ki vagyok én, hogy meg akarjam határozni saját közönségemet? Nekik kell “megvenniük” engem, ha érdekes vagyok. Hogy én mennyire és mivel tudom megvásárolni őket, az még kicsit rejtély.

Mindenesetre most itt van némi netán kattintásnövelő konc a Google-nek: VV Szandika szilikonmelle, Szíj Melinda pornó, Stohl András drogügye, stb stb stb. De ugye nem kell mindig ilyeneket írnom, ha szeretnék pár extra klikket?

 

*Ezért felkeresi kedvenc búvóhelyét, az öniróniát

Hozzászólások: "A szerző nem tud mit kezdeni önnön népszerűségével*" (18)

  1. Uh, ez nem semmi, lapszemlébe kerülni! 🙂 Gratulálok!!! A témaváltással kapcsolatban nem nagyon tudok tanácsot adni, nekem tetszik, amiről írsz… kérdés, hogy mi a célod ezzel a bloggal? Lehet pl. közlésvágy, írásvágy, kiadni, ami benned van, gyakorlás (ami nálam fontos szempont, mert korábban nem írtam, nincs tapasztalatom, viszont Neked – szerintem – nincs szükséged már kifejezetten gyakorlásra, esetleg kísérletezhetsz, ha van kedved) – akkor nem kell más témákat bevonni, ha azok igazán nem foglalkoztatnak. Ha az is cél, hogy nagyobb teret kapj, és elégedetlen vagy a látogatottsággal, akkor lehet, érdemes más, téged kevésbé, de másokat jobban foglalkoztató témákkal is foglalkozni, se azért muszájból nem érdemes eltávolodni az eredeti iránytól. Az egy jó kísérlet tud lenni, hogyan tudsz egy tőled távolabb álló témát a saját stílusodra csiszolni. Másrészt szükség van az ilyen kultblogokra – szerintem.
    Eszter azt írta nekem egyszer, hogy a blogunk a mi császárságunk, s ezzel engem meggyőzött… én arról írok, ami éppen eszembe jut, ami foglalkoztat. Fogalmam sincs, hogyan kell látogatottságot növelni, eleinte szerettem volna, hogy sokan olvassanak, sőt az is nagyon fontos volt, hogy a barátaim mindig visszajárjanak az oldalra. Most már nem fontos, tényleg nem zavar, hogy a legjobb barátnőim nem olvassák a blogomat, azt meg már megszoktam, hogy kevesen kommentelnek. Engem már az lep meg, ha valaki hozzászól egy-egy írásomhoz. 🙂 Szóval, szerintem át kell gondolni, hogy mi töltene el nagyobb boldogsággal, mitől lennél vidámabb: ha kétszer, többször ennyi látogató lenne, de esetleg megváltozna a blog arculata – bár mint írtam nem biztos, hogy megváltozna, mert a saját (írói) egyéniségedre is formálhatsz egy-egy távoli témát. Egyébként meg idő kell, majd idővel nőni fog a látogatottság. Ez a blog nagyon érdekes, színes, a stílusod szuper, bízzál magadban, egyszer Te leszel a kultblogok királyleánya, sőt az én szememben már most is az vagy. 😉

    • Köszi Marcsi, én furán kezeltem a dolgot, először megijesztett a tény (amelyről Dóri barátnőmtől értesültem egy ébresztő SMS-ben :)))), utána igyekeztem erőst bagatellizálni a dolgot, nehogy túl nagyokat kezdjek el gondolni magamról…:) Érdekes tanulság volt, mindenesetre.
      Mi a célom a bloggal? Eredetileg az volt, hogy amit nem írhatok meg téma-, stílus- és műfajbeli megkötöttségek miatt a Metropolban, azt itt megtehessem. Időnként, sőt, gyakran írok ide olyasmit, amit oda is, csak másképp. És van, amiről oda nem lehet, azt is itt kiélem. Vagyis olyasmikről írni, amiknek csak itt van létjogosultsága a saját kis univerzumomban – ehhez képest kezdetben az olvasottság másodrangú szempont volt, de amikor volt egy-egy kiugró látogatószám, akkor utána az etalonná vált számomra. Szerettem volna megközelíteni, újra elérni vagy stabilizálni – vagyis most szinte egyenrangú a két szempont. Vagyis szeretnék olyanról írni, ami olvasót hoz, de azért maradnék olyan témáknál, amik engem foglalkoztatnak, csak az a kérdés, hogy ezekkel kilépjek-e az eredetileg általam meghatározott kis homokozó területén kívülre is?
      Vagyis teljesen, drasztikusan nem akarok változtatni, inkább finomhangolni és tudatosabban kikukkantani másfelé is, időről időre. Bár lehet, hogy ezzel saját kérdésemre is választ adtam?…
      És köszönöm az elismerő szavakat, tényleg sokat jelentenek:))

      • Akkor:

        1. Szerintem legyél büszke arra, hogy szerepeltél a lapszemlében, ez egy olyan esemény, amitől nyugodtan nagyokat gondolhatsz magadról. Én tuti, hogy minimum a facera beírtam volna, mi történt. 🙂 Bár én is megrémültem volna…

        2. A látogatottság érdekes kérdés… nálam is voltak aktívabb napok, én is örültem, de meg is ijedtem, hogy most már többen is olvasnak. Én még akkor szoktam beparázni, ha valaki kommentel, főleg ha egy idegen ír. Sokszor azért sem válaszolok a kommentekre, mert nem tudom feldolgozni, hogy valakit megérintett az írásom, ilyenkor fogalmam sincs, mit írjak, ezért inkább nem írok semmit…

        3. A témaváltásra/bővítésre van egy ötletem, esetleg… mi lenne, ha fent csinálnál egy menüpontot (aloldalt), adnál neki valami olyan címet, hogy Másról/másképp írok, Ez történt…, Szonja másképp, (ami kifejezi, hogy ez más irány) és oda tennéd azokat az írásokat, amelyeket nem tudsz még betenni (elfogadni) az eredeti irányba? Ha “olyan” időszakod van, áttehetsz egy-egy cikket a kezdőlapra, ha meg “más” szakaszodban vagy, akkor priváttá teheted (átmenetileg) az egész oldalt. Ez egy írói, sőt talán lélektani határ lenne, amit kedved, időszakod szerint tologathatnál jobbra-balra. Így hozná a plusz látogatókat, de mégis kifejezné azt, hogy nem ez a főcsapás… Szerintem ez egy olyan “hoztam is ajándékot, meg nem is” megoldás lenne, de megkímélne a töprengéstől… Én mostanában tanultam meg azt, hogy az életünkben rengeteg választás van, vannak nagyobban, kisebbek, de ezek sokszor rengeteg agyalást eredményeznek, ami elveszi az energiánkat. És az egyik megoldás az, hogy nem kínozzuk magunkat azzal, hogy mit válasszunk, hanem inkább megpróbálunk a “vagyból” “ést” csinálni, s ez egyaránt érvényes a fontosabb és a kevésbé fontos kérdésekre 🙂

      • A menüpontos ötleten én magam is gondolkodtam. Például azon is, hogy az úgynevezett irkafirkáimat esetleg itt megmutatom az érdeklődő tömegeknek. Csak még nem jutottam véglege elhatározásra…

      • Szonjitám, annyit tennék hozzá most, ebben az órában, hogy én ma döntöttem meg a személyes csúcsomat a tinis bejegyzéssel… furcsa ez tényleg, múlt héten kezdtem írni, de csak ma volt időm befejezni és nem gondoltam, hogy ez a téma ilyen népszerű lesz. Sokan megosztották facen is, sokan olvasták, vagyis kattintottak, azt nem tudom, hányan olvasták végig.. de lehet, hogy ez az olvasottság teljesen kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, mire kattan a “nép”, nekem nem is tetszett ez a bejegyzésem, mert fáradtan írtam, eléggé össze-vissza lett – szerintem, és lám… többen kattintottak rá 5-6 óra alatt, mint azokra, amelyek több hónapja fent vannak.

      • Nem lett össze-vissza, viszont egy szinte mindenkit nagyon is foglalkoztató témából csipegettél.

  2. G- Józsi szerint:

    Nyugodtan határozd csak meg a blogod tartalmát, formáját és közönségét is! Már csak azért is, mert “szép dolog írni, és szép dolog szerelemből tenni.”
    Érdemes kirándulásokat tenni a fő témától eltérő terültekre, mert a példa szerint új rajongókat hozhat. De azt is csak szerelemből, mert ha csak az olvasó számra hajtasz, akkor hamarosan már nem a saját blogodat írod, hanem megy bulvármagazint. Maradjon meg a blogod a saját császárságodnak!

    • Persze, egyértelmű, hogy olyan témához nem nyúlunk, ami totál idegen, vagyis mondjuk Szandika mellének szilikonjáról kattintások reményében nem fogok firkálni, hiszen engem teljesen hidegen hagy a téma maga. Inkább kicsit az volt a magamnak (is) feltett kérdés lényege, hogy mennyiben igyekezzek tudatosan is kísérletezni olyan témákkal, mint ami a WB volt (nem vágott annyira a blog eddigi profiljába, viszont érdekelt, véleményem volt és gondolataim), keressem-e ezeket, vagy maradjak meg annál, amit eddig csináltam.
      De az biztos, hogy a most következő pár poszt inkább az eredeti koncepcióba illeszkedik majd:)

  3. közhely: légy mindig önmagad! :-)) de télleg, ne a látogatottságért csináld, hanem azért, mert szerelemből írsz és szerintem nem rosszak a fent említett eredmények, ahhoz képest, hogy mikor indítottad az oldalt. … a többit majd személyesen 🙂

  4. Nahát, ez szuper! Gratula! (A mandiner sokat szokott hozni, néha néhány rosszindulatú névtelen anyázó is beficcenhet, erre jobb felkészülni, írt is erről egy kolléga: http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=21435 – de egyébként klassz dolog ez.)

    Szerintem szabad nem tematikus blogokat írni. Oké, a kult maradhat a fő vonal, de nem egészséges skatulyázni. Én nem tudnék tematikus blogot írni, mert akkor 15 db blogom kellene, hogy legyen. Nem is tudom, mi nálam a fő irány. Ti tudjátok? Én nem. Van nálam média, online szakmázás, bulvár (szerelemből, mert én szeretem, nem tudnék csak kattintások miatt ezzel foglalkozni – általában egyébként így is szakmai szempontból teszem), hírek-aktualitások, közélet, szociológia, pszichológia, lányos dolgok, kis szösszenetek, hogy mi történt velem… alapvetően eléggé összeegyeztethetetlen dolgok. Szeretnék irodalomról írni, de az új könyvek nem jutnak el hozzám, mert rohadt drágák – két év késéssel meg milyen már szemlézni egy könyvet. Jó egy éve folyamatosan régi nagyokat olvasok, mert az van itthon bőséggel, no meg mert úgy érzem, 13 éves korom után nem olvastam már annyit, mint illene… és ezt igyekszem most pótolni. Krúdyról, Móriczról, Kafkáról, Kosztolányiról meg mégsem írhatok úgy, mintha aktualitása volna. Szóval hiányzik az életemből, hogy irodalomról írjak, de nem találom a módját a könyvszerzésnek még egyelőre. A helyi könyvtárban két év után a NAGYON mainstream könyvek megjelennek, de a finomabb művek nem.

    • Elolvastam, igen, és ez bennem is felemrült – ugyanakkor meg már kb annak örülhet az ember, hogy meghivatkozták, nem pedig csak úgy odapakolták. Nem jöttek trollok ide, ott meg elhatároztam, hogy nem olvasom el a kommenteket, és sikerül is ehhez tartanom magamat. (Az első kettőből az egyik a szöveg rövidításe miatt kieső logikai láncszemet kereste rajtam, a második ironizált a lapszemle forrásának emgválasztásán, így gondoltam, kihagyon a többit.)
      Nálad Te vagy a fő irány – vaddis az egész, én, mint aki imserlek, ezért is olvaslak, bár tudom, hogy kívülállók számára is rengeteg érdekes gondolato van, nyilván ezért nem hatan-nyolcan olvasunk Téged, hanem kicsikét többen:)
      Tőlem kérhetsz ám kölcsön, amit csak szeretnél, csak követeld is, hog ne felejtsem el elvinni! az, hogy mim van, nagyjából ebben a bogban látható…:)
      Amúgymeg. Kéne írnod, írnotok egy újabb könyvet. Komolyból.

  5. Ejhaj, ez a vasárnap nekem is sokat hozott, sokan linkeltek. Volt Mandiner, Új Szó, Dívány nem gondoltam, hogy ennyire sokak számára releváns az országelhagyás-téma. Tizenegyen osztották meg, Facebookon négy levelet is kaptam a témában…. Napi csúcsot ugyan nem döntötte meg a poszt, de 1843-an látták már.

    Könyv-ügyben már gondoltam flancosabb könyvtárra, de még egy jó Szabó Ervinnek sincs kerete a jelentős havi bővülésre, tehát ez országos probléma. Lehet, hogy akkor igénybe veszlek, drága Sonieta! És nagyon köszönöm a felajánlást, csakúgy, mint a biztatást!

    • WOW. A tiedre is ugyanazt tudom írni, mint Marcsinak – egy sokakat és nagyon érdeklő téma, jól megírva, még szép, hogy sok a katt…
      Bármikor igénybe vehetsz, you know:)

  6. Krakéler szerint:

    Én elsőként a találatszámlálókat tiltanám be azoknál, akik igényes oldalt, blogot akarnak a neten. Mindenki úgy kezdi, hogy nem fontos az olvasottság, aztán amikor először megugrik valamitől a találatok száma, akkor beindul az agyalás. Ha erre ennyien jöttek, akkor biztos másra is, aztán irány az olvasóvadászat: sejtelmesebb címek, másfajta témaválasztás, és nincs megállás.
    Ez tulajdonképpen saját példán gyűjtött (keserű) tapasztalat.
    Ezért azt javaslom, hogy arról írj, ami Téged érdekel, amiről szívesen írsz, a többivel meg ne foglalkozz. Amíg igényes témákról szólnak a bejegyzéseid, elkerülnek majd a trollok is, ők nem erre utaznak.
    És érdemes óvatosan lavírozni, mert a skandináv krimi és VV Szandika csak a két végpont, de nem a két választási lehetőség. A kettő között pedig óhatatlanul lehet sodródni az olvasószám bűvöletében.

    • Jogos, csak sajnos hiú egy állat az ember (A nő, íaz író, az akármi…)
      Saját példán gyűjtött? Mármint?

      • Krakéler szerint:

        Mindenféle honlapoknál, ahol ugyancsak azzal kezdtük, hogy a tartalom a fontos, és nem az, hogy eleinte hányan látogatják, majd a minőség meghozza az olvasókat is. Aztán előkerült a mindenható Google Analytics meg a Webaudit, és aztán az lett az isten. Először a címeket kezdtük csavargatni, mert a legtöbbször csak a cím alapján kattintanak, aztán a témákat alakítottuk úgy, hogy megfelelően eladható címet lehessen neki adni, és észrevétlenül már nem az volt az egész, mint aminek indult.

      • Így már (sajnos) értem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: