Tizenpár fontos könyv

Furcsa, de kétkedve kezdtem el összeállítani ezt a listát. Vajon van annyi, rám nagy hatást gyakorolt könyv, hogy érdemes legyen ezt a sort megkezdeni?Kérdeztem ezt magamtól azért, mert a hosszú, közös múltra való tekintettel az olvasással, könyvekkel kapcsolatosan nagyon magasak az igényeim. Aztán elkezdtem gondolkodni, és egyre több és több cí, jutott eszembe, melyeket most megosztok Veletek. Nem feltétlenül irodalmi érték, hanem rám gyakorolt hatás indokolja a listára való felkerülést, és megint csak nem fontossági sorrend az, amelyben a könyvek felvonulnak.

Markus Zusak: A könyvtolvaj

A könyvtolvaj

A legfrissebb, posztot kiváltó élmény. Azért az elején, mert pár tucat oldal várja még, hogy elolvassam, és mert külön posztot szánok neki. Elöljáróban csak annyit, hogy egyik legmeghatározóbb olvasmányélményemmé vált ez a második világháborús történet sajátos, különleges elbeszélői stílussal, megrázó drámai erővel.

Anne Rice: Interjú a vámpírral

Interjú a vámpírral

Még nem volt trendi vámpíros regényeket írni, és még a filmet sem láttam, amikor a korábban emlegetett szabóervinben a kezembe került Anne Rice regénye. Aki Twilight-True Blood-Vámpírkrónikák-Fekete Tőr Testvériség kontextusban ismeri csak a műfajt, és ennek megfelelően nem a szíve csücske, talán nem is érti, én mit ehettem ezen. Azt, hogy filozofikus mélységű kérdéseket vet fel, a vámpírlétnek nem az a legnagyobb dilemmája, hogy Edward megcsókolhatja-e Bellát, de még nem is az a modern ötlet, hogy szabad-e embervért inni. Rice karakterei elfogadják, hogy nekik ezt kell tenniük, ám ez nem feltétlenül akadályozza meg őket saját maguk és társaik gyűlöletében. Gondolatébresztő és érzékeny regény, amely lekötött az utolsó oldalig. Talán ideje is lenne újraolvasni?…

Stephen King legtöbb thrillere

Állattemető

Namost, hogy jön akkor ez ide, mint csizma az asztalra? Megmondom: úgy, hogy nem műfajhoz kötöm a kedvenceket. A thrillerek iránti rajongásomat pedig Stephen King alapozta meg: a könyvtársa években szisztematikusan igyekeztem minden fellelhető könyvét elolvasni, köztük a Kedvencek temetője/Állattemető különösen nagy favorit volt, ahhoz többször vissza is tértem. A véres trash-horror helyett nekem az a fajta csontig hatoló borzongás lett a drogom, amit King produkál. Az agyadat ijeszti meg, de úgy, hogy napokig nem tudsz szabadulni a gondolatoktól: közben pedig, hogy Rice-ra utaljak vissza, etikai kérdéseket, problémaköröket is fel-felvet (Állattemető: lehetünk-e az élet urai, és hol van ennek a határa? Van olyan, amit még meg szabad tenni – elpusztult macskánk bizarr feltámasztása -, meg olyan, amit már nem – elütött gyermekünk visszahozása az élete -, vagy egy általános szabály létezik csak?) Persze alapvetően a “para” volt az, amiért Kinget olvastam – szerencsére emellett jól fordított és jól megírt könyvek voltak ezek. Most Jeff Lindsay Dexter-könyvei hatnak rám hasonlóképp.

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Szerelem a kolera idején

Ha egyetlen könyvet olvashatnék csak újra meg újra egész életemben, akkor ezt választanám. Sokan vannak, akik a Száz év magányt olvashatatlannak tartják, akik azt a fajta elbeszélői stílust túl lassúnak, túl leírónak, túl “túl”-nak tartják – ezzel a regénnyel nekik is érdeme megpróbálkozniuk. A nagyon bölcs kolumbiai író egy évtizedeken át tartó, reménytelen szerelem történetét írja le, amelyben a tizenkilencedik század Dél-Amerikájának arca éppúgy kibontakozik, mint ahogy megismerjük a család és a vagyoni helyzet által egymástól elszakított szerelmeseket. Nincs más jelzőm rá: gyönyörű pillanatok alakítják ki a gyönyörű történetet, klasszikus értékellel, mint állhatatosság, kitartás, és a hűség egész újszerű értelmezése. Filmben nem olyan átütő erejű ugyan, mint könyvben, de úgy is ajánlani tudom, persze.

Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

Csak azt szeretném...

A francia írónő novelláskötete a sokadik volt a sorban, amit tőle olvastam, de a legjobb. Gavadla általában nőkről ír, itt ugyan tett kivételt ez alól, de a legerőteljesebb hatást rám a nősorsokról írt novellák gyakorolták. Az abszolút kedvenc pedig a megerőszakolt falusi állatorvosnő története, aki lónyugtatóval elkábított áldozatait kasztrálja, aztán ad némi pénzt a szomszédnőnek házillatai etetésére, míg a rendőröket várja.

Barok Eszter – Illés Emese: Csak a madarak

Csak a madarak

Mert igenis meg lehet csinálni. Azóta, hogy megjelent a könyv, nemcsak egyiküket, hanem a “teljes szerzőgárdát” ismerem személyesen is, és minden tiszteletem az övék, hogy merték fogni gondolataikat egy a szerelmet, végső soron meg önmagát kereső lányról, leültek, és nekiálltak írni, a legnagyobb csendben, míg végül a prae.hu ki is adta a könyvet. érzékeny, kortárs női irodalomról van szó, de ez nem a fransziás bájban mutatkozik meg. A Csak a madarak nem tettet, a legvégsőkig elmegy abban, hogy bemutassa, mit hajlandó megtenni egy nő azért, amit igazán akar, legyen szó kilométerek százairól, önfeláldozásról vagy egy bordélyházról.

Jókai Mór: (Egy magyar nábob, de főként) Kárpáthy Zoltán

Akármelyik lehet...

Szüleim szobájában a vitrines szekrényben néhány régi, nagyon szép kötésű Jókai-kötet is van. Itt kezdődött a szerelem: a kötelező olvasmányok után – köztük Egy magyar nábob – gondoltam, elolvasom akkor már a folytatást, Kárpáthy Zoltánt is. Tinédzser lelkem örök és olthatatlan szerelemre gyúlt a címadó alak iránt, és hagytam, hogy Jókai fekete-fehérben festett világa magával ragadjon, hogy elkezdjek magamban siránkozni, miért is nem a reformkor Magyarországába születtem. Vadromantikus lelkemért Jókai kárhoztatható, mint ebből is kiderül – lehet, hogy hozzám hasonlóan ő sem trendi, viszont nekem meghatározó figurája a magyar irodalomnak. Szinte mindent elolvastam tőle is, az írá iránti vad vágyat is ő keltette fel bennem. És van is egy Jókai-sorozatom már.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Édes Anna

Nem elsőre fogott meg, hanem amikor a diplomamunkámat írtam belőle. Kosztolányi kivételes érzékenységű íróként és költőként szerepel a rám hatást gyakorlók sorában, elég a Halotti beszédre vagy a Hajnali részegségre gondolnom. Az Édes Anna (és egy másik kedvenc, a Pacsirta) ugyan kis időbe telt, hogy a maga teljességében bontakozzon ki előttem, később aztán annál többet jelentettek nekem.

Bartis Attila: A nyugalom

A nyugalom

Kölcsönkönyvként olvastam első ízben, azóta már én is birtoklom – tabutémához, a nem szerethető anya alakjához nyúlt benne Bartis, egy félig, vagy talán már teljesen tönkretett fiú szemüvegén keresztül. Van benne sok, politikailag korrekt módon nehezen ábrázolható elem – az anya-fia szexuális kapcsolat, a családon belüli érzelmi zsarolás, az ezzel kapcsolatosan felmerülő, nem éppen családon belülre illő gondolatok, amelyekről Bartis

Skandináv krimik

Egy Nesbo

Az Animus Kiadó sorozata, élen a Jo Nesbo kötetekkel, illetve a Stieg Larsson jegyezte Millennium-trilógia könyveivel újra felébresztette bennem a krimiolvasás iránti vágyat, emlékeztetett arra, miért is volt régi kedvencem ez a műfaj. A nyomozók életének privát történeteit és a bűntettek felgöngyölítését egy sajátosan bizarr északi látásmóddal keverő kötetek sora arról győzött meg, hogy a minőség nem a műfajjal, hanem az író képességével van egyenes összefüggésben. Ezeket a könyveket bármikor szívesen olvasom – hisz ahogy létezik olyan lektűr, amit nem szégyen olvasni, úgy létezik rengeteg olyan krimi is, amit bizony-bizony még inspiráló is kézbe venni.

Alexandre Dumas: A három testőr

A három testőr

Nagy kedvenc volt, bizony, és a Jókai-vonal után talán ez nem is lehet akkora meglepetés senkinek sem. Többször elolvastam, annyira kikészítve a puha borítású kötetet, hogy annak bizony már a lapjai is kiesőben vannak, voltak. A vadromantikus itt már nagy végig betűkkel írandó, de éppen ezt szerettem a könyvben, meg annak a sosem létezett világnak a leírását, amelyben a jó jó, a rossz meg rossz. Mert jó néha egy illúzióban ejtőzni néhány percet, vagy órát.

Persze tudom: még pár nap, és a lista sokkal hosszabb lenne, de valahol le kell zárni. És Nektek melyek a legfontosabb könyvek?